| 1996-11-01 | Petőfi Sándor: Lehel (1842) | "Amit bámulunk nála, az a vadonatúj, sajátságos ecsetkezelés, egyedülálló hazafias verseink között a tizenkilencéves pályakezdő portréja, amely többet és valahogy mást és másképpen árul el arról, aminek ő éppúgy nem volt, nem lehetett tanúja, mint olvasója: milyen volt és milyen keveset változott napjainkig a magyar. " | |