"Egy fogás néha"

Az asszertív nyelvhasználat visszavonódása Ady költészetében 1910 és 1916 között. 1. A szubjektum nyelviesülésének útján. Öntematizáció, nyelv, irónia (Óh, furcsa Élet, Nem feleltem magamnak) 2. Az önfelmutatás ábrándja. Fikcionalizált életrajz, életrajzi fikció a Margita élni akar és A Szerelem époszából c. művekben 3. Emlékezet, percepció, identifikáció (A hosszú hársfa-sor) 4. Az én olvashatatlansága. A pretextus (de)figuratív természete a föltámadás szomorúsága c. versben 5. A szubjektum tárgyiasulásának jelzései. Látottság, interszubjektivitás ady költészetében - későmodern távlatból